Az 1400-as évek végén a spanyol hódítók hozták be először őshazájából, a Nyugat-Afrika partjai közelében fekvő Kanári-szigetcsoportról. Tekintettel a kanári kellemes énekére, eleinte csupán a hím egyedek kerültek a kontinensre, így a szaporításukról szó sem lehetett. Ezért egy-egy madár értéke igen magas volt. Később nőstényeket is hoztak, és elkezdték őket szaporítani. Az immár 500 esztendős céltudatos tenyésztés eredményeképpen a madár hangja is jelentősen megváltozott. Ma már jól megkülönböztethetően beszélhetünk hangosan, nyitott csőrrel éneklő, úgynevezett "csapper" madarakról, amelyeknek éneke csattogó, trillázó, valamint csukott csőrrel éneklő úgynevezett "roller" madarakról, amelyeknek hangja halk, fojtott, gurgulázó. A kanárimadárnak általában csak a hím egyedei énekelnek. Az éneklési képesség független a madár színétől, alakjától. A tenyésztők kifejezetten a megfelelő színre helyezték a hangsúlyt, ez volt az elsődleges szempont. A madár eredeti, vad formájának háta sárgászöld, szürkés tollakkal keverve, melle és hasa zöldessárga, amely hátrafelé citromsárgába megy át, szárnyai és farka feketés színű. Mára már megjelentek más színűek is, úgymint a fehér, az albínó, sárga, narancssárga, piros, elefántcsont színű, szabályos és szabálytalanul foltos egyedek is. Alak szerint vannak fodrosok, púposok, törpe kanárik, óriás kanárik, kontyosak, és lizard (gyík) kanárik, amelyek tollazata a gyík pikkelyezettségére emlékeztet. A kanárimadár nem költ folyamatosan. A költési szezon kezdete általában március-április és júliusig, esetleg augusztus elejéig tart. Ez időszak alatt 2-3 fészekalj nevelkedik fel. Ekkor a fészket el kell távolítani, hogy az őszi vedlés idejére a fiókák már el legyenek választva. Az elválasztott fiókáknak még körülbelül két hétig adjunk naponta lágyeleséget is. A fiatalokat célszerű nagyobb kalitkában vagy szobai röpdében elhelyezni. Amelyik fiatal 6 hónapos koráig nem kezd el fütyülni, szinte biztosra vehető, hogy tojó.