Fej: kerek körvonalú tompa háromszög. A pofacsontok magasan helyezkednek, a pofa gömbölyded, a homlok enyhén domború. A profil gyengéden ívelt, közepesen hosszú, római orr, jól fejlett áll.

Fülek: közepes méretűek, körülbelül olyan magasak, mint amilyen széles alapúak, végük enyhén lekerekített, magasan tűzöttek, egymástól közepes távolságban.

Szemek: mélykékek, nem teljesen kerekek, de csak enyhén oválisak, egymástól közepes távolságban helyezkednek el.

Szőrzet: hosszú, vagy közepesen hosszú, selymes, az aljszőrzet nagyon kevés. Az arcszőrzet rövid, egyre hosszabb a pofán és tökéletes mellényben teljesedik ki. A háton és a lágyékon a szőr nagyon hosszú.

Színváltozatok: a fahéj és az őzbarna kivételével az összes sziámi színváltozat elfogadott. Küllemének különlegességei a fehér "kesztyűk" és "sarkantyúk". A kesztyűk a négy mancs fehér mintázatát jelentik. Az egyforma, szimmetrikus kesztyűk mindegyiken elengedhetetlenül fontosak. Egyrészt a mellső lábak, másrészt a hátsó lábak kesztyűi (cipőcskéi) egymáshoz passzolóan szimmetrikusak, de még jobb, ha mind a négy láb kesztyűje összeillik, szimmetrikus egymással. A kesztyűk színe tiszta fehér, és a harmadik ízületnél, vagy annál az ízületnél végződnek, mely még nem része a lábszárnak, a hátsó lábaknál hosszabb kesztyű engedélyezett. A sarkantyúk a hátsó lábak talpának fehér mintázatát jelentik, melyek V-alakban elkeskenyednek. A két sarkantyú szimmetriája kívánatos. Ideális, ha a sarkantyúk a lábszárcsont közepéig nyúlnak.

Hibák: fehér foltok (a kesztyűkön és sarkantyúkon kívül) kizáráshoz vezetnek. A "futóművek" fehér csíkjai túlnyúlnak a kesztyűk előírt formáján. Sötét foltok, a színjegyekkel megegyező színű foltok a hason, vagy a test alsó felületén. Nem adható ki CACIB: sarkantyú hiánya, pocakfolt. Apró lágyékfolt és vonal elfogadható. Típusa nem hasonlíthat sem a perzsa macskához, sem az extrémebb sziámihoz .