Állatos portál - újra feltöltés alatt

Bizonyára azok közül, akik lovak között töltik mindennapjaikat sokaknak feltûnt, hogy vannak napok, melyeken sporttársaink kipihentebbnek tûnnek, mint másokon, noha sem a munka intenzitásán, sem a takarmányon nem változtattunk, s az idõjárásban sem köszöntött be semmilyen, ezt indokoló fordulat. Valószínûleg „csak” jobban aludtak, s ennek kedvezõ hatását élvezhettük napi edzésük során. Lovaink ideális pihenéséhez természetesen sok minden kell: nyugodt, csendes istálló, megfelelõ padozat, kellemes (sem túl alacsony, sem túl magas) hõmérséklet, kellõ mennyiségû és minõségû alomanyag, és végül, de nem utolsósorban „normális” méretû boksz.

Az alommal szemben támasztott követelmények

Számos szempontot kell mérlegelnünk, amikor megválasztjuk, hogy mit fogunk istállóinkban használni. Az alkalmazott anyagnak könnyen kezelhetõnek, könnyen és lehetõleg állandó minõségben beszerezhetõnek, jól tárolhatónak kell lennie, de emellett az ára sem mellékes szempont, s eddig a lovak igényeit még figyelembe sem vettük! Az alomtól elvárjuk, hogy megfelelõen puha, száraz és kellemes hõmérsékletû fekhelyet biztosítson, azaz jó nedvszívó és hõszigetelõ tulajdonságokkal rendelkezzen. Emellett a lovak egészségére sem lehet káros, így pormentesnek, illetve penész, vagy más szennyezõdéstõl mentesnek is kell lennie.
Az almoláshoz ma már rendkívül sokféle anyagot használhatunk fel, s nemcsak különbözõ egyéb gazdasági tevékenységek melléktermékeit, hanem speciálisan erre a célra gyártott anyagokat is. A legelterjedtebb, s legrégebb óta használt alom világszerte a különféle gabonák szalmája, egyre gyakoribb a faforgács használata, de számos országban állnak lovak újságpapír szecskán vagy a rizs hántolásakor visszamaradó héjon, s újabban iparilag elõállított pelletált formájú alomanyagokon is. Vajon melyiket érdemes választanunk?

Forgács vagy szalma?

Az elõbb felsorolt lehetõségek közül hazai viszonyaink között elsõsorban a faforgács, illetve a szalma az, ami lovaink fekhelyeként szóba jöhet. Mindkettõnek vannak hívei és ellenzõi egyaránt, s mindkét oldal fel tud sorakoztatni különbözõ érveket a maga igaza mellett.
Az újabb kutatási eredmények azonban azt látszanak alátámasztani, hogy a szalmával történõ almolás jobb a lovak számára, mint a faforgács használata. A vizsgálatok azt mutatják, hogy szalma használata esetén a lovak mintegy háromszor annyi idõt töltenek az oldalukon fekve, mint forgácson. Közismert tény, hogy négylábú társaink akár állva is tudnak pihenni, de mélyalvásra csak akkor képesek, ha lefekhetnek. Ugyan mindkét alomanyagon hajlandóak a mellkasukon feküdni, de oldalukra dõlve sokkal hosszabb idõt töltenek a szalmában.
A szalmát különbözõ méretû bálákban szerezhetjük be, tárolása és kezelése jól megoldható, viszont helyigénye valamivel nagyobb a forgácsénál. A szalma használatának potenciális hátránya lehet, hogy gyakorta poros, illetve penészes, s egyes lovak légzõrendszerét irritálhatja, emellett vannak lovak, melyek hajlamosak felenni azt maguk alól. Éppen ezért a megfelelõ minõség biztosítása érdekében a szalma beszerzésekor is ugyanolyan körültekintõen kell eljárnunk, mint a takarmányozásban felhasznált alapanyagok esetében.
A forgácsot általában zsákban, ritkábban ömlesztve vásárolhatjuk. Választhatunk a fûrészüzemek egyszerû mellékterméke, de akár speciálisan almoláshoz gyártott termékek között is. Ez utóbbi elõnye, hogy pormentessége általában biztosított, s benne a különbözõ idegen, veszélyes anyagok (pl. szög) elõfordulásának esélye minimális. A lovak többsége a faforgácsot nem eszi fel maga alól, bár ennek ellenkezõjére is akadt már példa, ami komoly emésztési problémákat okozott. A forgács hátrányai között említhetõ, hogy rendkívül porózus, s gyakran marad nedves, valamint nem biztosít olyan meleg fekhelyet, mint a szalma. Az utóbbi szálai között ugyanis levegõ marad, jobban szigetel, ezáltal a lónak melegebb érzetet biztosít.
Az iparilag elõállított, pelletált formában beszerezhetõ alomanyagok nedvszívó képessége ugyan jó, de messze nem készíthetõ belõlük olyan kényelmes fekhely, mint szalmából, de még olyan sem, mint faforgácsból. Ezért ezek egyszerû kezelhetõségük miatt elsõsorban az istállószemélyzet életét könnyítik meg, lovainkét nem.

A boksz mérete is meghatározó

Saját tapasztalatom, és számos kutatási eredmény is azt mutatja, hogy kicsi bokszokban a lovak – különösen a nagyobbak – nem szívesen fekszenek le, mert félnek tõle, hogy a fal mellett fennakadnak. Ez ellen többféleképpen lehet védekezni, egyrészt a boksz falára szerelt vízszintes lécekkel, melyekben patájukkal fogást találhatnak, s elrúghatják magukat a faltól, másfelõl az alom megfelelõ kialakításával. Ez utóbbi esetben az almot úgy célszerû elhelyezni, hogy az a fal mellett kissé magasabban álljon, s körbe a boksz közepe felé lejtsen, így a lónak nagyobb esélye van „elgördülni” a faltól. Természetesen a legjobb megoldás az, ha istállónkban a bokszok mérete nem kicsi, azaz legalább 3,30 m x 3,30 m-esek. Ez már csak azért is célszerû, mert több vizsgálat is utal arra, hogy a különbözõ rossz szokások (karórágás, szitálás stb.) kialakulásának lehetõsége a boksz méretének csökkenésével arányosan nõ.

Az alvásról