Az aranyhörcsög elhelyezésére tökéletesen megfelel egy kisebb terrárium, amelynek aljára két ujjnyi vastagon faforgácsot (esetleg szalmát, száraz faleveleket, száraz füvet) terítünk. Érdemes egy maréknyi szénát is adunk neki, mert ekkor takaros fészket épít belőle magának, amiben jókat tud aludni.

Ha magányosan tartjuk a kellően fiatal példányt - hamar kezessé válik. Mielőtt megfognánk, mindig óvatosan érintsük meg, simítsuk végig, hogy érzékeny, ijedős természete miatt nehogy önkéntelen védekező reflexe következtében megharapjon bennünket. A többszöri óvatos végigsimítás után óvatosan fogjuk markunkba, nehogy kiugorjon kezünkből és megüsse magát. A rendszeresen kézbe fogott egyedek jól tűrik a simogatást, dögönyészést, a vakargatást.

Tiszta állat, bundája mindig ápolt, mindig ugyanabban a sarokban végzi a dolgát, ezért a naponta történő takarításkor elegendő ebből a sarokból eltávolítani az almot.  Ugyanez a takarékosság jellemzi az étkezése tekintetében is.

A hörcsög éjszakai állat, ezért lehetőleg ne nagyon zaklassuk, ha napközben alszik. Az állatkát ne napoztassuk , mert - különösen a nyári melegek idején - mire észbe kapnánk, már végez is vele a hőguta! Nem bírja a meleget.

Az állatka jól tűri a magányt. Noha a fiatalok szívesen alszanak egy rakáson, játszanak egymással kismacska módjára, az ivarérett (szaporodóképes) példányok a természetben is magányosan élnek, és csak a párzás idején érintkeznek fajtársaikkal. Ez a szokásuk megnehezíti a kifejlett példányok szűk helyen való együtt-tartását, mert - különösen a hímek - lépten-nyomon összeverekednek. Ezt a gondot fokozza gyors fejlődésük, ugyanis már két hónapos korukban ivaréretté válnak.