A Csillagok könyve
Theó nagyot ugrott ijedtében, hiszen a hatalmas bőrkötésű könyv kis híján agyonütötte, mikor leesett a polcról. Mikor megkérdezték Gege anyukáját, hogy ez milyen könyv, Anna néni csak ennyit mondott:
- Vigyétek el, gyerekek. A könyv idejét látta, hogy odaadja magát az örökösöknek.
A titokzatos mondat után kiterelte a gyerekeket a boltból. Ám amikor senki sem látta, egy bőrzacskót rejtett a fia táskájába. A zacskó anyaga ijesztően hasonlított a könyv kötésére. Mi fog kisülni ebből?
Az öt jó barát ekkor döntött úgy, hogy nem a pályára mennek, hanem felderítik, hogy ez miféle könyv. Szerencsére volt egy jó kis búvóhelyük. A domb tetején álló romnál biztos nem keresi őket senki. Ott nyugtuk lehet egy időre, hiszen térerő sincsen valamilyen homályos oknál fogva. Letelepedtek a pokrócra, amit Beni hozott. Amikor kipakoltak, Gege megtalálta a bőrzsákot. Tágra nyílt tekintettel vitt oda a többiekhez, akik csak rá vártak.
- Ez mi a túró lehet? Nem én tettem el, az tuti.
- Nézz már rá, te tökfej – vigyorgott Beni – olyan anyagból van, mint ennek a könyvnek – bökött rá az említett tárgyra – a borítója. Biztos ehhez tartozik!
Gege ekkor hirtelen leült, és csak ennyit mondott ijesztő hangon:
- Az anyám boszorkány volt.
- Miket zagyválsz?
- Emlékszem, hogy egyszer, kiskoromban kiszaladt a száján, hogy … idézem: „könnyű nekem mint boszorkánynak… ” . Persze akkor nem értettem, de lehet, hogy most nagyobb jelentőséget kap ez a mondatfoszlány. De hát nézzük már meg azt a könyvet!
Add csak ide – Theó választ sem várva kikapta Rebi kezéből a könyvet. Végigsimított a míves borítón, mire az aranyos fénnyel felizzott. A lány felkiáltott :
- Hát ez mi más, ha nem varázslat?
|